A múlt héten voltunk barátainknál látogatóba, akikkel nem találkoztunk már néhány hónapja. A beszélgetés bizony az éjszakába nyúlóra sikeredett, így felajánlották, hogy ne induljunk el hazafelé, inkább aludjunk náluk. Ezt könnyen megtehettük, hiszen kislányuk aznap éjszaka a barátnőjénél aludt, így szobája üres volt. Ennek tudatában nyugodtan ültünk tovább és beszélgettünk. Hajnalban azonban közös megegyezéssel aludni indultunk. Házigazdáink még pakolásztak kicsit, így egyedül léptünk be a lányszobába, ahol a fal mellett csupán egy gyerek kanapé állt. Zavart mosollyal néztünk egymásra férjemmel és már azt számolgattuk ki hol tud aludni, amikor belépett Ildikó és szétnyitotta a kanapét. Azonnal felderült az arcom, hiszen az ággyá alakítható kanapé méreteit látva azonnal tudtam, hogy kényelmesen fogjuk tölteni az éjszakából még megmaradt órákat és reggel pihenten fogunk ébredni, hiszen egyikünknek sem kell a földön aludnia annak érdekében, hogy legalább a másik kényelmesen pihenhessen indulásig.